Törőcsik Mari unokája, a 13 éves Máhr Vi Zsófia először beszélt nyilvánosan a legendás színésznőről. A fiatal zongorista számára a nagymama nem híresség, hanem szeretett családtag volt — miközben Zsófia maga is sorra nyeri a hazai és nemzetközi versenyeket.
A család hat éve költözött haza Vietnámból, hogy minél több időt tölthessenek Törőcsik Marival, aki akkor már gyengélkedett. Zsófia felidézte a velemi nyarakat, a cukrászdai látogatásokat és a nagymama meséit. A színésznő 2021-ben hunyt el.
„Nekem ő egy nagymama, akit nagyon szeretek. Nem úgy néztem rá, mint híres színésznőre, és most sem úgy gondolok rá. Amikor még Vietnámban éltünk, sokszor töltöttük nála a nyarakat. Akkor mindig elvitt cukrászdába, ami nagyon jó emlék. Sok mesét mesélt nekem, amikor ott voltam nála” – mondta Zsófia. Azt is elárulta, hogy már látta néhány filmjét, köztük A Pál utcai fiúkat, a Körhintát és a Szerelmet.
Gyerekként még nem értette, mit jelent, hogy a nagymamája színésznő. Később döbbent rá, milyen sokat tett, és hogy az egész ország ismeri. „Bevallom, nem láttam minden filmjét. A Pál utcai fiúkat, a Körhintát és a Szerelmet igen, azokat nagyon szeretem. Idővel szeretném majd megnézni minden filmjét, nagyon büszke vagyok rá, hogy ő a mamám.”
A család Magyarországra költözésekor Zsófia még kicsi volt, és nem értette, mennyire súlyos a nagymamája állapota. „Amikor ideköltöztünk, még nagyon pici voltam, és nem értettem, mekkora a baj. Csak próbáltam minél több időt a mamával tölteni. Nagyon hiányzik, és nagyon sajnálom, hogy nem lehet itt, és nem láthatja élőben ahogy zongorázom.” Törőcsik Mari csak felvételeken láthatta unokája játékát, de Zsófia szerint mindig dicsérte és bátorította: azt mondta neki, ez az ő útja, és folytassa.
Zsófia úgy gondolja, a nagymamája büszke lenne a fejlődésére és versenyeredményeire. Törőcsik Mari maga is foglalkozott valamennyit zenével és zongorázott fiatalon. Zsófia az iskolai drámaórákon nem próbálkozott a színészettel, mert a többiekkel mindig elnevették magukat, de a művészetek iránti szeretetet továbbviszi a családi hagyományból.
A lány nem szokott beszélni a híres nagymamájáról, bár az iskolában idővel kiderült, ki volt Törőcsik Mari. „Inkább a tanáraim tudják, hogy ki a mamám, de ők nem mondják, nem kérdeznek róla. Idővel valahogy az iskolában is megtudták, pedig én szinte sosem mondom. Nem azért, mintha ne lennék rá nagyon büszke, hanem mert – ahogy mondtam – nekem ő nem a legendás színész, hanem a nagymamám.” Zsófia szerint a többi gyerek sem nagyon kérdez róla; inkább „piszkálódva” jegyzik meg a háta mögött, de tudja, hogy nem akarják bántani.
Ötéves kora óta zongorázik, és már több jelentős versenyeredményt ért el. A Barokk Művek Zongoraversenyén fődíjat és alapítványi különdíjat kapott. Egy kanadai versenyen, ahol a világ számos országából érkeztek indulók, ő volt a legfiatalabb versenyző, és platina fődíjat nyert. A Zongoramesék versenyen 750 induló között végzett az első helyen.
„Nagyon szeretek versenyeken indulni, mert ott érzem és látom a közönség reakcióját. Úgy érzem, nézők jelenlétében sikerül kihoznom magamból a legtöbbet” – mondta. Zsófia úgy emlékszik, gyerekként meglátott egy zongorát, és rögtön érezte, hogy ez lesz az útja. Szülei nem zenéltek, édesapja azonban még aznap vett neki egy kisebb hangszert, amelyen otthon gyakorolhatott. Hetedik osztályosként már azt is tudja, hogy később zenével szeretne foglalkozni.
Jövő tavasszal felvételizik a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Rendkívüli Tehetségek Képzőjébe. A felvételihez öt akadémiai szintű darabot kell kotta nélkül, fejből előadnia: egy 20. századi művet, egy szonátát, egy romantikus darabot, egy etűdöt és egy barokk művet. „Nagyon izgatott vagyok a felvételi miatt, remélem, sikerül. Izgulni viszont nem izgulok... a színpadon sem izgulok soha, mert tudom, hogy felkészült vagyok, és mindent megtettem a sikerért.”
A versenyek és koncertek komoly lemondásokkal járnak. Előfordul, hogy Zsófia nem tud elmenni az osztálykirándulásra, mert egy közelgő fellépés miatt sokat kell gyakorolnia. A zene azonban nem teher számára: mint mondta, igyekszik minél több időt tölteni a hangszer mellett.
A tanulás és a zongorázás mellett olvas, kémiával foglalkozik, a nyári szünetben tájképeket fest, biciklizik az édesapjával Velemből Szombathelyre, pingpongozik a szüleivel, vagy sorozatokat néz velük.